Akademik Veri Yönetim Sistemi
Ideggyogyaszati szemle, cilt.79, sa.1-2, ss.35-44, 2026 (SCI-Expanded, Scopus)
Background and purpose: Phrenic nerve conduction studies, including comprehensive recording of compound muscle action potentials (CMAP) from all regions of the dia- phragm, can be useful in both neurolo-gical conditions affecting the phrenic nerve or diaphragm and non-neurological conditions such as COPD and GERD, and may have potential diagnostic value. It was aimed (a) to determine the most convenient stimulation and recording sites for phrenic nerve conduction studies (NCS), (b) to record CMAPs reflecting the activity of the posterior part of the diaphragm with surface recording electrodes, (c) to define normative values for these studies. Methods: Sixty-three healthy subjects were included in the study and CMAPs were recorded simultaneously with two anterior and two posterior electrode derivations while stimulating the phrenic nerve behind the sternocleidomastoid muscle. Results: Among the four different electrode placements, the recording electrode pairs providing the highest amplitude CMAPs were those placed 5 cm above the xiphoid process (active) and 16 cm laterally on the costal margin (reference). With this placement method, the upper limit of CMAP latency was 7.70 ms, the lower limit of base-topeak amplitude was 0.30 mV and the lower limit of peak-to-peak amplitude was 0.45 mV. Diaphragmatic CMAPs have been obtained from the majority of volunteers with surface electrodes placed in the posterior regions of the diaphragm, albeit with lower amplitude. Age is the only independent factor affecting the CMAP latency in this study. Conclusion: Normative values with the best recording sites for phrenic NCSs were determined. The posterior aspect of the diaphragm could be recorded with surface electrodes despite the lower amplitude and reliability compared to the anterior part. Background and purpose: A nervus phrenicus vezetési vizsgálata – beleértve a rekeszizom minden részéről származó összetett akciós potenciálok (compound muscle action potential, CMAP) átfogó rögzítését – hasznos lehet a n. phrenicust vagy a rekeszizmot érintő neurológiai betegségekben és a nem neurológiai kórképekben (például COPD vagy GERD) egyaránt, és potenciális diagnosztikai értékkel bírhat. A vizsgálat célja egyrészt az volt, hogy meghatározza a rekeszideg-vezetési vizsgálatok (nerve conduction studies, NCS) legalkalmasabb ingerlési és mérési helyeit, másrészt felszíni elektródákkal rögzítse a rekeszizom hátsó részének aktivitását tükröző CMAP-okat, harmadrészt normálértékeket határozzon meg ezekhez a vizsgálatokhoz. Methods: A vizsgálatba 63 egészséges személyt vontunk be. A CMAP-okat két elülső és két hátsó elektród-elvezetés segítségével, egyidejűleg rögzítettük, miközben a n. phrenicust a musculus ster no clei do mastoideus mögött ingereltük. Results: A négy különböző elektródaelhelyezés közül a legnagyobb amplitúdójú CMAP-okat azok az elektródapárok szolgáltatták, ahol az aktív elektródát a szegy csontnyúlvány (processus xiphoideus) felett 5 cm-rel, a referenciaelektródát pedig a bordaíven laterálisan 16 cm-re helyezték el. Ezzel az elhelyezéssel a CMAP-latencia felső határa 7,70 ms volt, a bázistól csúcsig mért amplitúdó alsó határa 0,30 mV, míg a csúcstól csúcsig mért amplitúdó alsó határa 0,45 mV volt. A legtöbb önkéntes esetében sikerült CMAP-okat rögzíteni a rekeszizom hátsó részére helyezett felszíni elektródákkal is, bár ezek amplitúdója alacsonyabb volt. Tanulmányunk eredménye szerint az életkor volt az egyetlen független tényező, ami befolyásolta a CMAP latenciáját. Conclusion: Meghatároztuk a rekeszideg-vezetési vizsgálatokhoz tartozó legjobb mérési helyeket és a hozzájuk tartozó normálértékeket. A rekeszizom hátsó részének CMAP-adatai felszíni elektródákkal rögzíthetők, bár az elülső rész adataihoz képest alacsonyabb amplitúdóval és kisebb megbízhatósággal.